Nem csupán Európán belül, hanem Magyarország különböző megyéiben is jelentős eltérések vannak meg a születéskor várható átlagos élettartamban. Az MNO az okokat keresi.
Nem vagyok orvos, nem képviselek egy lobbit sem, és nem is nekem kell ezekkel megküzdenem, hanem Szócska Miklós miniszteri rangú egészségügyért felelős államtitkárnak – jelentette ki a többi közt Balog Zoltán az Országgyűlés Egészségügyi Bizottsága előtti meghallgatásán.
A Fővárosi Önkormányzat főpolgármester-helyettese, Horváth Csaba szerint Budapest egészségügyi intézményeit a Bécsi Kórházszövetséghez tartozó kórházak mintájára egy intézménnyé tömörítenék. A bécsi megacentrumhoz jelenleg 13 nagy kórház és 11 geriátriai központ tartozik; az intézményben 32 ezer orvos, nővér, szakdolgozó évente négyszázezer beteget lát el.
A kitűnően szervezett osztrák egészségügyi rendszer a tartományi illetékességen alapul, a struktúra azonban országosan elfogadott mintát követ. A kórházak esetében ennek központi eleme a közintézményeket, az állami tulajdonú gyógyítási és ápolási létesítményeket tömörítő egyesülés. Ide folyik be a Társadalombiztosítók Főszövetségétől az állami (községi, tartományi) tulajdonú kórházakra, ápolási intézményekre szánt összeg, amelyet azután a tulajdonos (a szövetség, a tartomány, a város, a község) saját költségvetésből kiegészít. Ausztriában 150 közkórház és ápolási intézet működik. Finanszírozásuk az egészségügyi költségvetést 8 milliárd euróval terheli. A társadalombiztosítás a kórházi alap 7,7 milliárdos költségvetésébe évi 3,3 milliárdot fizet be. Az ausztriai egészségügyi finanszírozási rendszer hat kórháztípust ismer. A községi (városi) kórház fenntartója a település, a tartományi kórházak költségeit a helyi kórházi struktúraalap állja. A baleseti kórházak gazdája a baleset-biztosítási szövetség, a rendi, illetve a közhasznú magánkórházak szövetségi segítséget is kapnak, hiszen részei az egészségügyi rendszernek. A hatodik kategória a kivétel: a „nagyok”, a bécsi Általános Kórház (AKH), a grazi és innsbrucki egyetemi klinika vegyes finanszírozású, a szövetség, az érintett tartomány és község (város) közösen vállalja a költségeket.
A mintakórház A bonyolult rendszer működésének részletei tartományonként némiképp eltérőek. A tartományi jogú fővárosban a Bécsi Kórházszövetséghez (KAV) 13 nagy kórház és 11 geriátriai központ tartozik, ahol 32 ezer foglalkoztatott évente 400 ezer fekvőbeteget lát el. A szövetség költségvetése évi 2,4 milliárd euró: 42 százalékát Bécs város, a többit a Társadalombiztosítók Főszövetsége fizeti; 2002 óta a Kórházszövetség gazdasági vállalatként működik, melyhez négy alvállalat tartozik. Az igazgatóság feladata a koordináció, a szolgáltatások biztosítása, a betegellátásban ténylegesen szerepet játszó három alrészleg munkájában jelentkező átfedések megszüntetése. E három alvállalat: a bécsi kórházak, a bécsi ápolási intézmények és az Általános Kórház. Utóbbi méretei és jelentősége miatt kap külön besorolást. Az AKH ugyanis Közép-Európa legnagyobb kórháza. Az AKH 27 egyetemi klinikát, 8 intézetet, 49 klinikai osztályt, 61 általános, illetve 323 speciális ambulanciát foglal magában. A közkórházak mellett Bécsben további 24 kórház, számos klinika, szanatórium működik. Ezek magánintézmények: közülük néhány a betegségbiztosítási pénztár tulajdona, másokat egyházak, magáncsoportok, humanitárius szervezetek tartanak fenn. Szolgáltatásukat azok vehetik igénybe, akik vagy kifizetik az ottani ellátást, vagy a kötelező biztosítás mellett kiegészítő biztosítással is rendelkeznek.
Miért mi jár? A kórházi működés jobb megértéséhez szükséges az ausztriai kötelező társadalombiztosítás ismerete. A kötelező járulékot a lakosság 98 százaléka fizeti. Kilenc tartományi és nyolc ágazati (nem magán) biztosító van (vasutasok, mezőgazdasági munkások, közalkalmazottak stb.): valamennyit átfogja a Társadalombiztosítási Főszövetség (Hauptverband der Österreichischen Sozialversicherungsträger). A pénztárak a biztosításból befolyt pénzekből és a kórházi alapba történő befizetésekből fedezik a velük szerződésben álló orvosokat, valamint a gyógyszertámogatást. A pénztárak veszteségesek. A kórházi kezelés – beleértve a szükséges műtéteket – minden biztosítottnak ingyen jár. Az ellátásért azonban napidíjat számolnak fel: ez jelenleg 10,25 euró, amely szociális rászorultság (667 eurónál alacsonyabb havi jövedelem) esetén 8,11 euróra csökken. A nem olcsó, havi mintegy 200 euróba kerülő kiegészítő biztosítással rendelkezők helyett ezt az összeget a magánbiztosító fizeti. Emellett joguk van maximum kétágyas szobára, jobb minőségű étrendre. Választott orvosuk operálhatja őket bármely közkórházban is. A pluszköltség a magánbiztosítót terheli; hálapénz nincs. Ha a kiegészítő magánbiztosítással rendelkező kórházi tartózkodása idején nem veszi igénybe a neki járó kedvezményeket – mert elégedett a kapott háromágyas szobával és nem tart igényt különleges kosztra – napidíjat kap vissza. Az összeg a biztosítástól függően akár napi 60 euró is lehet. A kórház – a magánkórház is – az alapellátást a kötelező biztosítás terhére nyújtja, az egyéb költségeket a magánbiztosítónak számolja el. A gyakorlat az, hogy a kórházak ezeknél a betegeknél igyekeznek minél több és minél költségesebb vizsgálatot elrendelni, hiszen azt a magánbiztosító megtéríti. Ennek megfelelően a tapasztalat szerint még a hangnem is más az ilyen betegekkel – vagyis a jó működés árnyoldala egyfajta kétsebességes rendszer. A finanszírozási rendszer csapdája A pénztárak legnagyobb gondja a kórházi és a gyógyszertámogatási költségek növekedése. A 8 millió osztrák 32,8 százaléka legalább évente egyszer „befekszik valamelyik kórházba”, ami évi 20 millió kórházi éjszakát jelent. A magas arányszám nem az osztrákok rossz egészségi állapotával magyarázható, sokkal inkább azzal, hogy erre a kórházi tartózkodásra lehetőség van, ugyanis a jelenlegi finanszírozási rendszer nem ösztönzi az intézményeket a beteg mielőbbi elbocsátására. A szolgáltatók számára a befekvő beteg ugyanis további bevételi lehetőséget jelent: a kiegészítő biztosításoknak köszönhetően sokan olyan vizsgálatokat „végeztetnek el” a kórházi tartózkodás alatt, amelyeket inkább a járóbeteg-ellátásban kellene. Nemegyszer külső vizsgálatra küldik a beteget magánrendelőbe, hogy aztán az ottani leletet a további kórházi kezelésnél használják fel. Ez dupla költség: ilyenkor az orvos is elszámol a biztosítóval. Szakemberek szerint a kórházi tartózkodás 10 százalékos csökkentése országosan csaknem 3 milliárd eurós megtakarítást jelenthetne.
Ha egyetlen egészséges növényi olajat kellene megnevezni, a többség valószínűleg az olívaolajat említené. De mitől különleges – ha egyáltalán az – az olívaolaj?